San Antonio project: Week nr. 3.

Hello Mindenkinek!

Tudom, kicsit elmaradtak a bejegyzések a blogra, de igazából a héten nem sok dolog történt.

Sokat voltunk bennt az irodában, úgy 7-8 körül jöttünk el, a vacsit megoldottuk a szállodában szendviccsel, igy hát az egyetlen dolog, ami a nap fénypontja volt, az az ebéd. Mindig kimegyünk valahova, és igyekszünk valami újat kipróbálni. Ezen a héten volt ázsiai (végre zöldség és rizs, ráadásul olcsón!), olasz (nyami rákocskás spagetti - persze Doki is istenien csinálja otthon:) ), amerikai (óóóriási hamburger sültkrumplival, hagymakarikával, kólával egy filmbéli helyen), mexikói (phuuu... eszméletlen jó!) és ezek szerint egyre már nem is emlékszem. Hol Margittal, hol Mike-al, hol Johnny bácsival és Tinával voltunk kajálni. Tina egyébként a múlt héten leköszönt nagyfejes titkárnője volt, úgyhogy ebéd után elkalauzolt minket 'A harmadik emeleten', ami kizárólag az elit számára van fenntartva. Bekukkantottunk az igazgatói irodákba, ahova külön ajtó vezet, meglátogattuk a jogi és belső audit osztályt, hogy pár névhez arcot is tudjak csatolni. Tina 29 éve dolgozik a KCI-nél, egész eddig ugyanannak az embernek, szó szerint látta felépülni az egészet. Hát nem semmi! Nem mellesleg két felnőtt gyereke van, és nem néz ki 35-nek sem. Itt valahogy az emberek kevésbé öregednek.

Szombaton sajnos muszáj volt dolgoznunk, folyamatleirásokat gyártottunk. Este viszont csak elmentünk a focimeccsre, amire Margittól kaptunk jegyeket. A Scorpions a helyi másodosztálybeli focicsapat 3 európai és 1 brazil játékossal, nem mellesleg vezeti a ranglistát. Az ellenfél a kb 5. helyen álló másik városbéli csapat. Elég unalmasan indult az egész, de a felhajtás azért megvolt: speaker, a szünetekben jóféle zene, fúvószenekar, himnusz szivre tett kézzel a zászló felé fordulva siri csöndben, a félidőben játék (valami lufiba bújtatott emberek lökdösték egymást a labda után szaladva). Ingyen kaptam egy kolompot, és a meccs elején azt kivántam, hogy 10 percenként legyen egy gól, hogy ne aludjak el. Ééééés teljesült, a meccs vége 8:0! A felénél meg is találtuk Margitunkkat, egész addig külön ültünk. Limcsiért persze el kellett menni, Margit férjétől pedig a végén kaptunk egy égetett cukorral bevont popcornt is, mert még nem próbáltuk, és azt mindenképp ki kell (nem ajánlom...). Összességében véve, bár tök fáradtak voltunk, és semmi kedvünk nem volt az egészhez, végülis jól sikerült, és legalább friss levegőn voltunk, merthogy a pálya nem fedett, és közös egy amerikai focicsapattal, ami miatt a yardok fel voltak festve....hát elég viccesen nézett ki! :)

Ma pedig a várva várt Fiesta Texasba látogattunk Mike barátunkkal, hogy felüljünk minél több hullámvasútra. Rengeteg ember volt, ezért a sorok borzasztó hosszúak voltak, összesen 6 darab fért bele 7 órába... A meleg tikkasztó, szerintem a hőgutától sem voltunk messze, de a hullámvasutak eszméletlen jók voltak. Az én kedvencem a fából készült, amit 8 nap múlva bezárnak, mert mindjárt összedől, hát rázott is rendesen! Tiszta Budapest feeling! A viziparkra pedig már nem is maradt energiánk, csak egy csobbanásra a szálloda medencéjében. A nap legpoénosabb része pedig az volt, amikor egy antik fotókat készitő stúdióban gengszternek beöltözve fényképezkedtünk - pfú baromi jó lett a kép, ha meglesz az online verzió, akkor feltöltöm.