Tuesday, July 31, 2012
Sunday, July 29, 2012
Week nr. 3.
Hello Mindenkinek!
Szombaton sajnos muszáj volt dolgoznunk, folyamatleirásokat gyártottunk. Este viszont csak elmentünk a focimeccsre, amire Margittól kaptunk jegyeket. A Scorpions a helyi másodosztálybeli focicsapat 3 európai és 1 brazil játékossal, nem mellesleg vezeti a ranglistát. Az ellenfél a kb 5. helyen álló másik városbéli csapat. Elég unalmasan indult az egész, de a felhajtás azért megvolt: speaker, a szünetekben jóféle zene, fúvószenekar, himnusz szivre tett kézzel a zászló felé fordulva siri csöndben, a félidőben játék (valami lufiba bújtatott emberek lökdösték egymást a labda után szaladva). Ingyen kaptam egy kolompot, és a meccs elején azt kivántam, hogy 10 percenként legyen egy gól, hogy ne aludjak el. Ééééés teljesült, a meccs vége 8:0! A felénél meg is találtuk Margitunkkat, egész addig külön ültünk. Limcsiért persze el kellett menni, Margit férjétől pedig a végén kaptunk egy égetett cukorral bevont popcornt is, mert még nem próbáltuk, és azt mindenképp ki kell (nem ajánlom...). Összességében véve, bár tök fáradtak voltunk, és semmi kedvünk nem volt az egészhez, végülis jól sikerült, és legalább friss levegőn voltunk, merthogy a pálya nem fedett, és közös egy amerikai focicsapattal, ami miatt a yardok fel voltak festve....hát elég viccesen nézett ki! :)
Ma pedig a várva várt Fiesta Texasba látogattunk Mike barátunkkal, hogy felüljünk minél több hullámvasútra. Rengeteg ember volt, ezért a sorok borzasztó hosszúak voltak, összesen 6 darab fért bele 7 órába... A meleg tikkasztó, szerintem a hőgutától sem voltunk messze, de a hullámvasutak eszméletlen jók voltak. Az én kedvencem a fából készült, amit 8 nap múlva bezárnak, mert mindjárt összedől, hát rázott is rendesen! Tiszta Budapest feeling! A viziparkra pedig már nem is maradt energiánk, csak egy csobbanásra a szálloda medencéjében. A nap legpoénosabb része pedig az volt, amikor egy antik fotókat készitő stúdióban gengszternek beöltözve fényképezkedtünk - pfú baromi jó lett a kép, ha meglesz az online verzió, akkor feltöltöm.
Tudom, kicsit elmaradtak a bejegyzések a blogra, de igazából a héten nem sok dolog történt.
Sokat voltunk bennt az irodában, úgy 7-8 körül jöttünk el, a vacsit megoldottuk a szállodában szendviccsel, igy hát az egyetlen dolog, ami a nap fénypontja volt, az az ebéd. Mindig kimegyünk valahova, és igyekszünk valami újat kipróbálni. Ezen a héten volt ázsiai (végre zöldség és rizs, ráadásul olcsón!), olasz (nyami rákocskás spagetti - persze Doki is istenien csinálja otthon:) ), amerikai (óóóriási hamburger sültkrumplival, hagymakarikával, kólával egy filmbéli helyen), mexikói (phuuu... eszméletlen jó!) és ezek szerint egyre már nem is emlékszem. Hol Margittal, hol Mike-al, hol Johnny bácsival és Tinával voltunk kajálni. Tina egyébként a múlt héten leköszönt nagyfejes titkárnője volt, úgyhogy ebéd után elkalauzolt minket 'A harmadik emeleten', ami kizárólag az elit számára van fenntartva. Bekukkantottunk az igazgatói irodákba, ahova külön ajtó vezet, meglátogattuk a jogi és belső audit osztályt, hogy pár névhez arcot is tudjak csatolni. Tina 29 éve dolgozik a KCI-nél, egész eddig ugyanannak az embernek, szó szerint látta felépülni az egészet. Hát nem semmi! Nem mellesleg két felnőtt gyereke van, és nem néz ki 35-nek sem. Itt valahogy az emberek kevésbé öregednek.Szombaton sajnos muszáj volt dolgoznunk, folyamatleirásokat gyártottunk. Este viszont csak elmentünk a focimeccsre, amire Margittól kaptunk jegyeket. A Scorpions a helyi másodosztálybeli focicsapat 3 európai és 1 brazil játékossal, nem mellesleg vezeti a ranglistát. Az ellenfél a kb 5. helyen álló másik városbéli csapat. Elég unalmasan indult az egész, de a felhajtás azért megvolt: speaker, a szünetekben jóféle zene, fúvószenekar, himnusz szivre tett kézzel a zászló felé fordulva siri csöndben, a félidőben játék (valami lufiba bújtatott emberek lökdösték egymást a labda után szaladva). Ingyen kaptam egy kolompot, és a meccs elején azt kivántam, hogy 10 percenként legyen egy gól, hogy ne aludjak el. Ééééés teljesült, a meccs vége 8:0! A felénél meg is találtuk Margitunkkat, egész addig külön ültünk. Limcsiért persze el kellett menni, Margit férjétől pedig a végén kaptunk egy égetett cukorral bevont popcornt is, mert még nem próbáltuk, és azt mindenképp ki kell (nem ajánlom...). Összességében véve, bár tök fáradtak voltunk, és semmi kedvünk nem volt az egészhez, végülis jól sikerült, és legalább friss levegőn voltunk, merthogy a pálya nem fedett, és közös egy amerikai focicsapattal, ami miatt a yardok fel voltak festve....hát elég viccesen nézett ki! :)
Ma pedig a várva várt Fiesta Texasba látogattunk Mike barátunkkal, hogy felüljünk minél több hullámvasútra. Rengeteg ember volt, ezért a sorok borzasztó hosszúak voltak, összesen 6 darab fért bele 7 órába... A meleg tikkasztó, szerintem a hőgutától sem voltunk messze, de a hullámvasutak eszméletlen jók voltak. Az én kedvencem a fából készült, amit 8 nap múlva bezárnak, mert mindjárt összedől, hát rázott is rendesen! Tiszta Budapest feeling! A viziparkra pedig már nem is maradt energiánk, csak egy csobbanásra a szálloda medencéjében. A nap legpoénosabb része pedig az volt, amikor egy antik fotókat készitő stúdióban gengszternek beöltözve fényképezkedtünk - pfú baromi jó lett a kép, ha meglesz az online verzió, akkor feltöltöm.
Open air soccer |
Kiskolomp |
Two gentlemen |
Itt kezdtük a mókát |
A fa hullámvasút bejárata - már csak 8 nap |
A leggagyibb, amire felültünk - 200 láb magas |
Yeah, Superman! |
Turkey leg |
Friday, July 27, 2012
Sunday, July 22, 2012
Little peace of Heaven
A hétvégét, ahogy emlitettem korábban Corpus Christin töltöttük pálmafák, strand, homok, és tenger társaságában! Egyszerüen gyönyörü a környezet, hihetetlen hangulata van az egésznek.
Egy nagyobbacska szigeten volt a szállásunk, a szobánkból látszódott a tenger, és az út túloldalán ott volt a homokos tengerpart. Már a szoba is jobban tetszett, mint San Antonioban, egy kisebb marhát is beletehettem volna a sütőbe és a mikróba, akkorák voltak.
Amint megérkeztünk, első utunk persze a strandra vezetett. Aztán vissza is fordultunk a fürdőruhákért, mert lehetetlen volt csakúgy a partról nézni a hullámokat! Olyan meleg volt a viz, hogy én lazán belesétáltam, és a hullámokba ugráltunk kb. 2 órán keresztül, mint 2 kisgyerek :) A parti szállodában esténként élőzene volt, a partra pedig be lehet hajtani kocsival, úgyhogy most már tudom, mire jó a vadállat dzsip platója: hát grillfelszerelést szállitani! Ezek a jóemberek fogják magukat, gondolnak egyet, lehajtanak a baráti társasággal a partra a böhöm autókkal, és nekiállnak grillezni a naplementében, a kocsiból szól a zene, a gyerekek játszanak a homokban, a kutyák ott sertepertélnek körülöttük... hát nagy feeling, az tuti!
A szombatot persze nagyrészt a strandon töltöttük.... volna, ha nincs 140 fok és lett volna egy fa is, ami árnyékot ad... Igy hát a déli pár órát ki kellett hagynunk, de egy olyan kis pöpec éttermet találtunk, hogy fülünk kettéállt! A parton, kilátással, és isteni friss tengeri kajával, grillezve, nem rántva! Mennyei! Aztán persze a délutáni fürcsit és az esti hangulatot nem hagyhattuk ki... Még vasárnap reggel a kijelentkezés előtt is sikerült beiktatnunk egy gyors hullámba ugrálást és kagyló gyüjtést, aztán irány vissza San Antonio, már
kevésbé lelkesen. Annyira magávalragadó a part hangulata, hogy legszivesebben ott maradnék örökre.
A mai délután öröme viszont, hogy sikerült egy mosodát találni, azt a fajtát, ami 0-24 nyitva van, és a pórnép ide jár mosni, mint a filmekben! Mi is betettük a kis ruhánkat, beledobáltuk az érméket mosószerért, meg a mosógépbe, aztán megvártuk, amig kimos, majd bele a száritóba, azt is kivárni, és már kész is! Teljes képet kaptunk az amerikai társadalomról: volt ott feka csávó, mongolféle nagyi, fiatalanya gyerekkel, öregbácsi, stb... Nagyon laza!
És ime a képek első köre:
Egy nagyobbacska szigeten volt a szállásunk, a szobánkból látszódott a tenger, és az út túloldalán ott volt a homokos tengerpart. Már a szoba is jobban tetszett, mint San Antonioban, egy kisebb marhát is beletehettem volna a sütőbe és a mikróba, akkorák voltak.
Amint megérkeztünk, első utunk persze a strandra vezetett. Aztán vissza is fordultunk a fürdőruhákért, mert lehetetlen volt csakúgy a partról nézni a hullámokat! Olyan meleg volt a viz, hogy én lazán belesétáltam, és a hullámokba ugráltunk kb. 2 órán keresztül, mint 2 kisgyerek :) A parti szállodában esténként élőzene volt, a partra pedig be lehet hajtani kocsival, úgyhogy most már tudom, mire jó a vadállat dzsip platója: hát grillfelszerelést szállitani! Ezek a jóemberek fogják magukat, gondolnak egyet, lehajtanak a baráti társasággal a partra a böhöm autókkal, és nekiállnak grillezni a naplementében, a kocsiból szól a zene, a gyerekek játszanak a homokban, a kutyák ott sertepertélnek körülöttük... hát nagy feeling, az tuti!
A szombatot persze nagyrészt a strandon töltöttük.... volna, ha nincs 140 fok és lett volna egy fa is, ami árnyékot ad... Igy hát a déli pár órát ki kellett hagynunk, de egy olyan kis pöpec éttermet találtunk, hogy fülünk kettéállt! A parton, kilátással, és isteni friss tengeri kajával, grillezve, nem rántva! Mennyei! Aztán persze a délutáni fürcsit és az esti hangulatot nem hagyhattuk ki... Még vasárnap reggel a kijelentkezés előtt is sikerült beiktatnunk egy gyors hullámba ugrálást és kagyló gyüjtést, aztán irány vissza San Antonio, már
kevésbé lelkesen. Annyira magávalragadó a part hangulata, hogy legszivesebben ott maradnék örökre.
A mai délután öröme viszont, hogy sikerült egy mosodát találni, azt a fajtát, ami 0-24 nyitva van, és a pórnép ide jár mosni, mint a filmekben! Mi is betettük a kis ruhánkat, beledobáltuk az érméket mosószerért, meg a mosógépbe, aztán megvártuk, amig kimos, majd bele a száritóba, azt is kivárni, és már kész is! Teljes képet kaptunk az amerikai társadalomról: volt ott feka csávó, mongolféle nagyi, fiatalanya gyerekkel, öregbácsi, stb... Nagyon laza!
És ime a képek első köre:
Úton a szigetre |
Hid |
Az étterem |
Aprócska villácskák |
Kilátás az ablakból |
A tenger éjszaka |
Strand |
Én a strandon |
Megint stand |
Megint én a strandon |
Nyami félig elpusztitva |
Kilátás kaja közben |
Én kicsi pálmafám |
Ez csak az út széle |
Másik strand |
Az út |
Subscribe to:
Posts (Atom)