Last day

Kedves Blogolvasók!

Eljött az utolsó amerikában töltött napom is. Mondanom sem kell, hogy számomra gyorsan elrepült ez az öt hét, és hihetetlen, hogy már indulunk is haza. A mai napom nem mondható átlagosnak ugyanakkor: napközben munka ezúttal Margitunk nélkül, ebéd Mike, Johnny és Tina barátunkkal egy BBQ helyen, ahol saját készitésü barbeque szósz, 4 féle hús, 4 féle köret tömérdek mennyiségben egy papirlapon volt tálalva, vagy papirpoharakban. Naiv módon én a kinti ebéd mellett döntöttem, nem sejtve, hogy az amúgy is 40-45 fokos hőséget egy mellettünk lévő kemence fogja kiegésziteni... izzandtunk rendesen, főleg Johnny bácsi a halapennyótól :) Két vagon kaját csomagoltunk estére a maradékból.
Nos, este soft close pakolást tartottam, és lemértem a bőröndöm. 68 lb font... google segitségével átkonvertálva úgy 28 kg a megengedett 23 helyett. Szóval gyors böngészést követően úgy döntöttem, hogy olcsóbb egy bőröndöt venni, mint kifizetni a túlsúlyt, igy hát go shopping! Én kicsi szép bordó bőröndöm jönni velem haza :)

A nap fénypontját még nem is emlitettem. Társaságot kaptam a szobámba egy 5 centis csótány személyében. Persze kettőnknek nem volt elég a hely, ezért ő a csatornában landolt (remélhetőleg), és buzgón reménykedem, hogy a családja nem indul el őt megkeresni ma éjszaka.

Holnap délután indulunk haza, szurkoljatok, hogy 20 perc elég legyen átszállni a dallasi reptéren, ami akkora, hogy a terminálok között saját metró jár... 'A' terminálról 'D' terminálra kell eljutnunk ezen csekély idő alatt... lesz ám rohanás!

Puszi mindenkinek, találkozunk otthon!

Soul food

Ma Margitunk elvitt minket ismét ebédelni, ezúttal a város legjobb Soul Food éttermébe, ami nem épp a sarkon volt. Ez azafajta kifőzde, amit apuka és anyuka együtt üzemeltet, és saját készitésü, friss, végre otthon-szagú kaját lehet enni! A Soul Food nagyjából azt jelenti, hogy olyan étel, ami jót tesz a léleknek, annyira jól esik. A feketék saját receptjeik alapján készitik, amit generációról generációra örökitenek. Kicsit tényleg nagymama kifőzdéjére hasonlit, egymás hegyén hátán a finomabbnál finomabb kaják, csirke, marha, disznó, hal, mindenből legalább kétféle, a köretekből is volt legalább 6 fajta. No meg az elmaradhatatlan sütik, mint almáspite, répatorta. Én halat ettem krumplipürével, édesburgonyával és valamilyen csülkös káposztával, Ádám pedig rákattant a jól átsütött disznóhusira (azt hiszem). Mindenhez adtak egy muffinra hasonlitó búzakenyeret, ami édes volt, inni pedig egy gennyédes lötyit, ami talán a rágóra hasonlitott izben leginkább. Az egész hely nem volt nagyobb, mint egy nappali, és munkásszerkóban üldögéltek az emberek, békésen eszegetve. Hangulatos volt, eddig még nem is hallottam ilyen tipusú ételről. Győzködjük Margitot, hogy költözzön Magyarországra, és nyisson a férjével egy Soul Food éttermet - tuti befutó lenne! A férje meg mondta, hogy akkor megkérdezi a cégét, hogy van-e magyarországi iroda, hátha áthelyeztetheti magát :)

Este azért meg kellett kóstolnom az itteni McDonalds kinálatát, és meg kell, hogy állapitsam, hogy az otthoni Big Mac van ugyanolyan jó, mint az eredeti amerikai.

Wrestling & Margarita

Hétfő este... eljött a Nagy Pankráció Nap!!!! YEEEEEEE

Soha nem gondoltam volna, hogy valaki rávesz arra, hogy ezt nézzem, ráadásul élőben. Dehát erre jók az ajándékok :) Ismeritek a Viasat 3-on szokott lenni az a fajta pankráció, amikor beöltözött amcsik úgy tesznek, mintha szétvernék egymást. Nos, ez pontosan igy is néz ki élőben is. Hatalmas aréna, fullon volt a kosárcsarnok, örjöngő tömeg. Nekünk persze megint csak elit elbánásban volt részünk Margit jóvoltából, egy elzárt boxban ültünk úgy huszadmagunkkal, saját pincérrel, aki minden kivánságunkat leste, svédasztal: saláta, tortilla, húsgolyók zöldséges tésztával, sült csirkemell vadrizzsel és párolt répával, desszert, popcorn. All you can eat and drink. Én a Margarita mellett döntöttem, csak hogy könnyebben vegyem az akadályokat. Mondanom sem kell, hogy jól tettem, a második közben már kezdem élvezni is a felhajtást :) A fiúk mellettem néha jobban szenvedtek, mint én, de persze amikor 2 csaj kezdett bunyózni, egyből felcsillant a szemük. Kelly Kelly, a szőke bombázó alig feltünően szinészkedve kaparta ki bőrszerkós fekete csajszi szemét. Állitólag ez a cirkusz minden héten más városban megy, mennek Európába is, és halálra keresik magukat. John Cena, a verhetetlen!!! A kedvencem!!! Ő volt a fő attrakció, aki 20 perc szenvedés után 1 pillanat alatt padlóra küldte ellenfelét.

Feltünt még The Rock is, akit ismerhettek állitólag a Halálos Iramból.

Mivel az egészet élőben adták a tévében, lehet, hogy majd láttok otthon :)

Szép hetet mindenkinek, 4 days to go!

Last weekend

Véget ért az utolsó USA-beli hétvégénk... gyorsan eltelt ez a 4 hét. Hétközben el voltunk foglalva a zárással, összesen kétszer voltunk csak kint ebédelni is, de az egyik megint Margit Clubjában volt gourmet kaja, úgyhogy legalább az jó volt.

Mivel a szombati napunkat kicsit taccsra vágta a munka, ezért már csak egy esti Batman IMax mozi fért bele, persze hotdoggal, popcornnal és kólával megadtuk a módját. Sajna a felét nem értettem a maszkok miatt, de a hangzás legalább jó volt.

Közben persze követem az Olimpiát és terjesztem az igét a magyar bajnokokról az irodában :)
Ma reggel a tv-ben ment a vizilabda meccs, a laptopomon pedig a torna. Hajrá Magyarok!!!!

Az utolsó szabad vasárnapunkat Fredericksburgban töltöttük Mike barátunkkal, ez egy békebeli westernfilmekből előkapott városka egy darab bevásárlóutcával, és borkóstolókkal.

Kedvenc borkóstolóhelyem előtt

Jelentem mindennek eleget tettem, mind a bevásárlás, mind a borkóstolás terén :) Ime a legújabb gyönyörüségem, 50-60-as évek beli amerikai dolgozó nőket ábrázol a tatyó:

A borkóstolók és boltok között beültünk egy hangulatos ebédre egy német étterembe, le kellett fényképeznem az étlapot, és megkóstolnom a schnitzelt!

Persze nem olyan, mint otthon, de azért ehető volt... A hely egyébként nagyon hangulatos volt, rengeteg fajta sör volt, Európából is, és előzene. A gitáros srác nagyon jól nyomta a Thrillert akusztikus gitárral!

Mivel a rántott husi adagot nem sikerült európaira méretezni, ezért muszáj volt egy vacsit is beiktatnunk hazaérkezésünk után, ami eddigi legrosszabb vacsoránk volt a kedvenc helyünkön. Sem a lazacos sushi, sem a jambalaya szószos kagylós rákocska nem nyerte el a tetszésünket.

Hétfő estére Margittól kaptunk ajándékba pankrációra jegyeket a kosárstadionba. Hehe... kiváncsi vagyok milyen lesz!